A porózus greslap egyfajta mumusnak számít a takarítóiparban. Mert nem könnyű tisztán tartani. Pedig a megoldás egészen egyszerű. El kell tüntetni a hegyeket és völgyeket.

A porózus greslap tisztán tartása nem könnyű

A padlóburkolatoknál a takarítás szempontjából az egyik fontos tulajdonság az, hogy a burkolaton a szennyeződés mennyire tapad meg, és milyen könnyen távolítható el. A takarítás tervezésénél ezt mindenképpen meg kell vizsgálnunk. A kemény padlóburkolatok közül manapság intézményi területen a legelterjedtebb a greslap, vagy más néven kőporcelán lap. Ha takarítói szemmel vizsgáljuk, akkor a greslapok igen változatos képet mutatnak.

Vannak közöttük porózus és homogén felületűek, utóbbiak natúr, és mázas kivitelben is készülnek. A felhasznált lapok nagy többsége porózus felületű. Takarítás szempontjából pedig éppen ezek jelentik a legnagyobb kihívást. Hiszen nyilvánvaló, hogy a porózus felületű padlóburkolatokon könnyebben megmarad, megtapad a szennyeződés. És mivel nem csupán a felületen marad, hanem a pórusokba is beleül, ezért a takarítás megtervezésénél ezt a tényt figyelembe kell venni.

A könnyebbik eset

A homogén felületű lapok – köztük a mázas padlóburkolók - kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkeznek takaríthatóság szempontjából, ugyanis felületük nem, vagy csak igen kis mértékben egyenetlen, így sokkal kevésbé tapad meg bennük a szennyeződés. Tisztántartásuk általában a napi takarítás során alkalmazott technológiákkal is eredményre vezet.

 

A problémásabb burkolat

A padlóburkolat felülete - miniatűr kivitelben - egy középhegység domborzatának felel meg. A burkolatot nap mint nap használva és takarítva  nem is gondolnánk, hogy hegyek-völgyek, bércek, kanyonok, és kráterek vannak a talpunk alatt. Pedig ez a tagoltság igen nagy mértékben meghatározza azt, hogy a padozaton mennyire marad meg a szennyeződés, tehát mekkora feladat lesz annak eltávolítása.

A porózus felületű gres-padlólapok közül takaríthatóság szempontjából a legproblémásabb az ún. csúszásmentes burkolólap. Egyenetlen felületéről csak különleges technológiával lehet(ne) eltávolítani a szennyeződést. Ami persze általában nem áll a takarítók rendelkezésére. Így aztán nem is sikerül a tisztán tartás. A végeredmény pedig mindannyiunk által ismert: koszos, szennyes, minősíthetetlen állapotú fürdők, mosdók, mellékhelyiségek mindenütt.

 

Gondoljuk bele, mi történik a burkolat takarítása során!

Rendszerint nyirkos feltörléssel, vagy nedves eljárással (kézzel – vagy géppel, de többnyire inkább kézi eszközökkel) felmossuk a padozatot. Mit csinálunk ekkor tulajdonképpen? Mondhatjuk, hogy eltávolítjuk a szennyeződést? Igen, egy részét. A visszamaradt kisebb részét azonban a felmosóoldattal szép egyenletesen szétterítjük a felületen. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha eddig még nem jutott volna be a szennyeződés a burkolat pólusaiba, akkor a felmosóoldat biztosan belejuttatja. A nedvesség elpárolgása után pedig ott marad a felületen a kosz, sőt bele is tapad.

 

Ha ezt a műveletet nap mint nap megismételjük (mert megismételjük), mi történik?

Hosszabb-rövidebb idő alatt a felület elszürkül, szennyeződésfátyol alakul ki. Aztán miután a szennyeződés lerakódott, a padozat elszürkült, jöhet a nagytakarítás. Ekkor vegyszerekkel és kefékkel, padekkel próbáljuk meg a szennyeződést felszedni a felületről, eltávolítani a pórusokból. Ami többé-kevésbé sikerülhet is, és a padló ránézésre majdnem régi fényében pompázhat. A siker azonban soha nem teljes, a pórusokban mindig marad szennyeződés.

 

Egyre rosszabb lesz...

És mit csinálunk, ha elégedetlenek vagyunk az eredménnyel? Újabb, még erősebb vegyszerekkel próbálkozunk: bevetünk savat, lúgot, és ezzel el is indítjuk padozatunkat az egyre gyorsuló amortizáció útján. Mert mi történik, ha erős vegyszerrel tisztítjuk padlót? Bármennyire is sav-, és lúgálló a greslap, a vegyszer bizony megmarja, amitől a felület még inkább porózussá válik. Vagyis a pórusok nagyobbak, és mélyebbek lesznek, a szennyeződés nagyobb mértékben, és könnyeben tapad meg bennük.

Így aztán egyre gyorsabban szennyeződik el a padló, amit újabb nagytakarítással kell ellensúlyoznunk: még több szennyeződést, még mélyebbről kell eltávolítani.

 

Látható, hogy ez egy önmagát gerjesztő folyamat,

melynek velejárója az egyre nagyobb munkaerő, víz- és vegyszerfelhasználás. Ráadásul, legnagyobb igyekezetünk ellenére is – vagy éppen amiatt – a végeredmény is siralmas lesz: tönkretesszük a burkolatot.

Amint látjuk, ez zsákutca, amibe nem szabad belemenni.

 

Mit tegyünk?

Takarítsunk szorgalmasan, vagy jobb megakadályozni a szennyeződés lerakódását? Ez az üzemeltető, és a takarító szempontjából is nagyon fontos kérdés. Elsőként lásuk, milyen döntést kell meghozniuk közösen az üzemeltetőknek, és a takarítóknak, mi tehát a megoldás?

A szakemberek tudják, hogy elkerülhető, megelőzhető, a burkolat elszennyeződése. Ehhez azonban időben, lehetőleg még a burkolat használatbavétele előtt meg kell hozni azt a döntést, hogy a burkolat apró pólusait fel kell tölteni. Azaz a felületet homogenizálni kell, és így meg kell akadályozni a szennyeződés lerakódását.

Ezt a műveletet tulajdonképpen a burkolat életciklusának bármelyik szakaszában el lehet végezni .

Könnyen belátható, hogy minél korábban, annál jobb. Az első-második nagytakarítás alkalmával sincs későn, és igaz, hogy a burkolat állapota nem lesz abszolút tökéletes, de mindenképpen nagy lépést teszünk a fenntartható tisztaság felé.

Igaz, hogy a greslap-burkolat alaptisztítása, és pórusfeltöltése nagyobb kiadás, de csak egyszeri költség, melynek eredményeként hosszú időn át végezhető sokkal gazdaságosabban a takarítás.

Azonban a legnagyobb előny, mégiscsak az az, hogy megvalósul a tulajdonképpeni cél: azaz a padló folyamatosan a megkívánt esztétikai állapotban marad. Sőt, a drasztikus behatások mellőzésével megnövekszik élettartama is.

 

Érdemes mérlegelni

A burkolatok védelme érdekében abban kell gondolkoznunk, hogy a takarításnál a lehető legszelídebb eszközökkel, minél gyakrabban avatkozzunk be. Ennek az elvnek a jelenleg ismert lehetőségek közül az felel meg a legjobban, ha a kevésbé homogén felületű burkolatokat homogénné tesszük. Vagyis feltöltjük a kifelé nyitott pólusokat, és ezzel megakadályozzuk a szennyeződés lerakódását. S ezzel egyben megteremtjük a kímélő száraz takarítási eljárás alapfeltételét is.

Ha pedig a nedves technológia alkalmazása mellett döntünk, a napi takarítás leghatásosabb eszköze a felmosó(súroló)automata alkalmazása. A felhasználásnak azonban erős korlátai vannak, így rendszerint marad a szakszerű kézi eszközös feltörlés, vagy felmosás. Ha a pólusokat lezártuk, akkor ezzel az eljárással is elérhetjük, hogy a lehető legkevesebb szennyeződés maradjon a felületen.

 

Mit kell tennünk, ha a kezelésünkre bízott burkolat nem megfelelő tisztaságú?

Üzemeltetőként keressük meg annak a lehetőségét, hogy szakszerű módszerekkel tisztíttassuk meg elszennyeződött gresburkolatunkat.

Ha takarítók vagyunk, akkor ismerkedjünk meg, és sajátítsuk el a szakszerű és hatásos, ugyanakkor hosszú távon fenntartható padozattisztítás eljárásait és technológiáit annak érdekében, hogy a lehető legjobban ki tudjuk elégíteni megrendelőnk igényeit.

Mert ne feledjük: A tisztaság érték.

Kapcsolódó cikkek, melyeket érdemes elolvasnia:

Hogy végezzük el szakszerűen a padló alaptisztítását és pólusfeltöltését?

Ne kövesse el ezeket a tipikus padozattisztítási hibákat!

Meg tudom akadályozni a burkolat kopását, ha eléggé kemény felületű burkolóanyagot választok?